3., Túl vagyunk két hónapon

Nagyon gyorsan múlik az idő! Én szeretnék mindent ledokumentálni (a távol élő rokonok, barátok miatt, de magunk miatt is, mert milyen jó lesz majd évek múlva újra olvasni ezeket a sorokat), de nem nagyon van rá időnk.

Az előzőekben ott fejeztem be hogy megvolt a szülés, Anikó az őrzőben van, a gyerekek inkubátorban. A kórházi napok számomra gyorsan teltek. Minden látogatás egy élmény volt, még akkor is ha az első napokban nem láthattam a gyerekeket. A 3. napon, Anikó lekerült egy másik osztályra, ahol a nap nagy részében vele lehetek a gyerek. Itt az a szokás, hogy az anya kitolja a gyereket egy fogadó helyiségbe ha a rokonok jönnek, viszont nekünk megengedték, hogy inkább bemehessünk a kórterembe. Itt már a kezembe vehettem őket én is! Nem vagyunk túl szentimentálisak, nem történt az, ami a filmekben, hogy az Anya és az Apa meghatódottan, könnyes szemmel a gyermek ágya felett. Minket is meghatott, és nagyon örültünk természetesen, de nem volt az a nagy, katartikus élmény. Sőt! Amikor a kezemben fogtam Őket, mind a 2.5kg/főt, akkor nem éreztem őket annyira törékenynek, mint amikor pl. a keresztlányunk volt először a kezemben, vagy bárki másnak a gyereke. (bár hozzá is tenném, hogy nem sok gyerek volt eddig a kezemben)

A szülés kedden volt, szombaton megtartottuk a "tejfakasztó party-t", ahova szerencsére, sok kedves barátom eljött, és ivott a család egészségére. A következő kedden jöhettek haza. Munka után besózva mentem értük. Amíg Anikó felöltöztette őket, addig én kiváltottam a gyógyszertári dolgokat, krémeket, tápszert, gézlapot, kenőcsöt. Mire visszamentem készen voltak, és egyiket én vittem ki a kocsihoz, hogy beleintegráljam az előzőleg fáradságosan előkészített gyermekülésbe. A gyermekülés első beépítése nem 2 perc volt, mint ahogy a leírás írja, hanem legalább fél óra, az előző vasárnap délutánomból, kint a fagyban az udvaron, de ez már csak szép emlék.
(ezekben a napokban volt a "gáz-válság" amikor az orosz-ukrán vita miatt nem jött gáz 10 napig, ekkor volt szintén az, hogy hetek óta nem ment a hőmérséklet nappal sem pozitív tartományba)
A hazaút sima volt, nem 10-el jöttünk, mint ahogy az ostoba amerikai filmekben lehet látni, hanem kellemes de biztonságos tempóban.

Minden rendben ment, eleinte kicsit ügyetlenkedtünk a fürdetéskor, meg a pelenkázáskor, de viszonylag hamar kialakult egy napirend. Ezt következetesen betartva, viszonylag könnyen mentek a dolgok. Rájöttünk hogy nem kell "félnünk" tőlük, a pelenka tartalma egyelőre nem gyomorforgató (az orrszippantás sokkal gusztustalanabb) és így is úgy is a legrosszabbkor fognak pisilni/kakilni pl.ha már törölközőbe vannak csavarva, vagy mikor a használt pelus már nincs, az új meg még nincs alatta. Ezt a 3 másodpercet többször is eltalálták :-)

Kezdtük megismerni Őket. Éminek a homlokán és az egyik szemhéján, a Botinak a nyakán van egy-egy vörös folt, ami idővel elmúlik. A lábszára mindkettőnek görbe :-), a Botinak az álla be volt horpadva, ami már a kórházban "kihorpadt".

Anyósomék hetente 1-2-3-szor jönnek reggeltől délutánig, Anikó anyósáék (gyk. az én szüleim illetve... ááááá mindegy :-) )naponta jönnek általában a délutáni etetésre és kb. 30-60 percig vannak itt.

DSCF4348

A napok gyorsan telnek, minden nap látunk valami újat rajtuk, pedig azt mondják hogy az első 6-8 hónap elég unalmas lesz ebből a szempontból.
Hát mi nem unatkozunk, pl. a Boti most is itt van az ölemben, mert napközben nem szeret egyedül lenni és ha itthon vagyok akkor egy kicsit a kedvére teszek :-)

A Noémi sokkal nyugodtabb, Ő elnézelődik egymagában is, ha éppen nem alszik. Az első riadalmat is Ő okozta (főleg Ancsit ijesztette meg). Egyik reggel egy nagyobb dió méretű púp nőtt a hasa alján a jobb oldalon. Egyből hívta a védőnőt, aki sérvre gondolt és a háziorvoshoz irányított minket. Egyből hazajöttem a cégtől, mert nálam van a kocsi a gyereküléssel együtt. Szerencsére Anikó anyukája is pont jött, aki a Botival itthon maradt míg mi a háziorvoshoz, onnan a kaposvári kórházba mentünk. Nevetséges hogy a kaposvári kórházban 3 helyen kellett kivárni a sorunkat, és az ultrahang miatt át kellett menni egy másik épületbe (szakadó esőben, szélviharral tarkítva). Sajnos itt nem tudták egyértelműen megmondani, hogy amit kinőtt az sérv vagy tályog, így az ilyenkor szokásos procedúra miatt el kellett mennünk Pécsre. Délután kettő óra után mondták, hogy 4-re oda kell érni. Nem volt mit tenni egyből mentünk. Noéminek nem volt semmi fájdalma, a közérzete is jó volt, mint mindig, de egyre jobban zavarta hogy nem evett reggel 10 óra óta. Pécsen a gyermek klinikán több orvos és egy professzor is megvizsgálta, akik megállapították hogy 99%-os valószínűséggel egy gennyes tályog amit műteni, tisztítani kell. Mivel nem evett régóta ezért még aznap délután 5-kor megvolt a műtét. Itt szerencsére minden kéznél volt, a vizsgáló csak 2 ajtóra az ultrahangtól, és csak egy emeletnyire a műtéti részlegtől és az osztálytól. A műtét altatásos, 30 perces művelet volt. Este 8-kor megetettük és otthagytuk a kölköt Pécsen. Anikó másnap, azaz tegnap ment vissza érte, és holnap viszi vissza ellenőrzésre. Reméljük minden rendben lesz. (egy kis cső még benne van a sebében, amit remélhetőleg holnap kivesznek)

Hát itt tartunk most. Most épp fürdetés és etetés lesz/van, amit Ancsival nagyon ügyesen csinálunk. :-)
Képeket folyamatosan készítünk és teszünk fel.

Üdv

Szia Ancsy! Napocska77 ági vagyok az nlcről. Gratulálok a kis ikrekhez, nagyon édesek! és most látom, találkoztunk a kórházban, mikor a regisztrációnál a Csorba drnőhez mentetek ti is. Én engedtelek előre a két kis csomaggal téged és gondolom anyukádat, ha emlékszel.
Ha tudtam volna, hogy Ti vagytok, hmm, kicsi a világ:-)
Jó egészséget kívánok Nektek!!!

Szia

Szia és bocs hogy ilyen későn válaszolok, és nem is Ancsy vagyok hanem plazy (azaz a férj ;-) ). Ha minden igaz akkor levélben már értekeztetek, és felismertétek egymást stb.
Köszönjük a jókívánságokat, örülök hogy "idegenek" is nézik a képeinket és olvassák az írásaimat.

Remélem az írásaim babaváróknak erőt, bátorságot ad, esetleg néha még fel sem tett kérdésekre is válaszolok a tapasztalatainkkal.

Az a szándékunk az oldallal (azon túl hogy távol élő rokonokkal és barátokkal osztjuk meg az életünket), hogy a minket érő témákban tapasztalatainkat átadhassuk.
Olyan ez mint amikor mi kezdtünk építkezni vagy vártuk a babákat és nagyon sok apró kérdésünk volt (és még sem lehet mindegyiknek egy topic-ot nyitni az nlc-n :-) ) és a neten nem nagyon találtunk kielégítő válaszokat. Illetve ha találtunk akkor több helyen több félét. Mi is egy ilyen "értékesnek gondolt" információ szeretnénk lenni az "idegen olvasóinknak".
Ja és nem mellesleg büszkélkedünk is főleg az ikrekkel :-P

Jó egészséget Nektek is!
Üdv
plazy
(szándékosan kisbetűvel)