2., A "születésnap"

(ez egy hosszú bejegyzés lesz.)
Ez a nap is eljött! Kicsit előbb is, mint hittük. Még most gyorsan leírok mindent, amíg minden apró részletre emlékszem.

2009.01.13 kedd
Még egy hónap volt az előre eltervezett időpontig (febr. 15.-ig) és még egy fél hónap volt, az orvos által ikerterhesség (gemini) esetén szokásosnak tekinthető időpontig.
Tegnap -szokás szerint- Anikó 11 óra felé Én pedig éjfél felé feküdtem le. Már egy szűk órája aludtam, mikor szokás szerint Ancsi kiment wc-re. Ezt általában félálomban fogom fel. Mikor visszajött és leült az ágyra akkor történt valami! Felállt és felkapcsolta a villanyt (ami tőle szokatlan éjszaka, mert olyan mint a denevér). Erre persze felébredtem és kérdeztem hogy mi az oka az éjszakai díszkivilágításnak. Erre azt mondta hogy: "kifolyt belőlem valami". Egy fél perc után tudatosult bennünk hogy ez mit is jelenthet. Mivel mindenki azt mondta hogy a magzatvíz egy dolog, nem kell palánkolni, vagy berohanni a kórházba, de készülni kell hogy lesz valami. Mivel fájások nem voltak, így egyből felhívtuk rokonunkat és egyben szülésznőnket Ágit, hogy mi van. Persze nem értük el mobilon, a vezetékes számot meg nem tudtuk, így felhívtuk Écs-et (aki nem tudná, anyámat hívjuk így), aki megmondta a vezetékes számot, így már el is értük a -természetes módon- jó mélyen alvó Ágit. Ő mondta, hogy készülődjünk és menjünk be, majd ha mondanak valamit akkor hívjuk fel ismét. (mégse kelljen potyára bejönnie Bárdudvarnokról). Így is tettünk. Mivel nem voltak fájások és nem is vagyunk pánikolósak így szép ráérősen átnéztük az "utazó csomagot", csináltunk még két képet. Majd beültünk a bemelegített kocsiba, és bementünk a szülészetre. Na nem úgy mint a filmekben "százzal nagygázzal", de meglehetősen gyorsan, és egyirányú utcában is haladtunk a "másik" irányban, de a szükség törvényt bont!
Háromnegyed kettő felé értünk be, és Anikót egyből elkezdték vizsgálni, ultrahang stb. (a történethez tartozik, hogy jövő kedden kellett volna mennie a 36. heti ultrahangra és most csütörtükon EKG-ra ). A vizsgálat több mint egy órán keresztül tartott. A magzatvíz folyamatosan szivárgott tovább és eldöntötték hogy reggel 6-ra előkészítik Anikót és behívják az orvosunkat. Az még mindig legalább 3 óra. A fájások szépen elkezdtek jönni. Első fázisban 10 percenként. Az ügyeletes orvos az ultrahangon megmutatta, hogy Boti behelyezkedett természetes szüléshez, de Noémi keresztben (haránt) fekszik. Három lehetőséget mondtak:
1., természetes szüléssel jönnek, de akkor Noémit be kell fordítani az orvosnak. Ezt szeretnék elkerülni.
2., hogy az elsőt természetesen (ez gátmetszéssel járhat) szüli meg, és a másikat (ha nem sikerül befordítani rendesen) császárral kell világra hozni. Ez ugye két vágást jelentene, amit megint csak kerülni kellene az orvos szerit.
3., hogy a császár.
De ez nem kívánság műsor, ehhez megfelelő orvosi indok kell, ráadásul a két orvostól egyezően. Megérkezett az orvosunk, aki szíve és tudása szerint a császár mellett döntene, de a másik orvos ezt az ötletet nem támogatta (mivel a fájások szépen jöttek és a méhszáj is "szépen" tágult).
Reggel hét óra felé már bent voltunk a szülőszobában, és felkészültünk a természetes szülésre (lásd képek), a fájások jöttek, egyre erősebben és hosszabban. A méhszáj már szinte eltűnt.
Reggel nyolc órakor jött el az a pillanat amikor Anikó azt érezte amit kell, és eddigre már fel is volt készítve, hogy mikor mit kell majd csinálni (szem-száj becsuk, cső megszorít, tolni kézzel is a váll-felé stb.), mikor kell levegőt venni. Az orvos mondta hogy készüljünk fel, 1-2 perc és kezdődhet az utolsó fázis, a kitolás. Csak meg kellett várni még a nagyvizit elhalad a mi szobánk előtt. Mikor nálunk konzultáltak, akkor a fő-fő-fő orvos is megnézte (kb. 15 ember, orvos, nővér társaságában), és azt mondta hogy nem éri meg a kockázatot és legyen mégis császár. Ekkor Anikó már azt hajtogatta, hogy úgy érzi, nyomnia kell. Persze eddig ez volt a cél, hogy ezt érezze, de most mégis vissza kellett tartania, mert elkezdték összehívni a "team-et" és elkezdték az ilyenkor megszokott előkészítési procedúrát.
Ez már félig megkönnyebbülés volt, hogy a nagy, és Ancsi által nagyon jól tűrt fájdalmak után nem kell kitolnia Őket, de a nővéreken is látszott hogy felesleges volt ez a próbálkozás a természetes szüléssel.

Anikót felvitték az emeletre ahova én is mentem vele, de csak a műtő ajtóig. Ott várnom kellett. Többen is kijöttek menet közben. Az egyik mondta hogy elkezdődött, a másik már gratulált, a harmadik pedig Ági volt Botonddal a kezében. Ekkor már Én is mehettem velük egy vizsgálóba, ahova 1-2 perc múlva hozták Noémit is. A vizsgálatnál mindent rendben találtak, de mondták hogy Noéminek egy kicsit segíteni kellett az első lélegzetvételekben, de nem volt egyik sem oxigénhiányos állapotban. A vizsgálatkor csináltam képeket, de Noémiről sajnos csak 2-t sikerült , mert őt nagyon körbeállták :-). Egyébként itt mindkettőt a kezembe vehettem 1-1 percre.

Most Anikó az őrzőben van 3 napig, 24 órán keresztül feküdnie kell az érzéstelenítés miatt. Az ivadékok :-) inkubárotban vannak, infúziót kapnak ami ilyenkor megszokott a koraszülötteknél. (bár délután már csak Noéminek kellett az infúzió)

Mikor minden lezajlott, akkor küldtem egy csomó sms-t. Ha valaki nem kapott, az csak azért lehetett, mert úgy remegett a kezem, hogy véletlenül mellényomtam :-)

Most itt tartunk. Holnap valószínűleg újra írok. (még annyi mindent tudnék mesélni, pl. hogy milyen mamuszt kellett a cipőmre húzni, meg hogy milyen jól viseltem a szülést :-) stb. de ez már csak apróság a többihez képest)

Folyt köv.